Kapcsolat

Főpásztor válaszol

Főpásztor válaszol


Az Egyházmegyei Hivatalhoz, vagy a püspökhöz, a helynökökhöz postai, illetve elektronikus úton folyamatosan érkeznek vélemények, kérdések, ötletek, panaszok, olykor név nélkül. Rovatunkban az ezekből megszerkesztett kérdésekre ad választ a főpásztor.



Toronyirány magazin VIII. évfolyam, 2. szám (2016.07.04.)

Nemrégiben újságírók, sportolók, szurkolók számos kérdést intéztek hozzám a sport és a vallás, valamint a sport és az egyház kapcsolatáról, lehetőségeiről. A következőkben néhány ilyen kérdésre válaszolok. 

Főpásztorként miben látja a sport közösségépítő és személyiségformáló erejét?

Aki rendszeresen és hivatalosan kapcsolatba kerül a sporttal, az egyúttal egy valódi közösségben találja magát, legyen az egyesület, klub, vagy csapat. De még akik nem is sportolnak, mégis azonosulnak például a nemze- ti válogatott csapat, vagy a nemzetet képviselő sportoló sikerével, győzelmével, vagy akár drámai vereségével, azok is erősödnek az adott közösséghez való tartozásban és ezáltal erősítik a közösség identitástudatát. Gondoljunk csak az aranycsapat sikereire, vagy az olimpiai aranyérmeinkre a diktatúra éveiben, de mindez igaz napjainkban is.
A keresztény egyházak fontosnak tartanak minden hiteles egyetemes értéket és céljuk az ezekre való nevelés, az ezekben történő gazdagítás. Amennyiben a vallás
sajátos eszközeivel nevelni tudja a sportolót, vagy hatékony szempontokat nyújt számára az önneveléshez a nevezett értékekben való fejlődésre, erősödésre, anynyiban az segíti a sport céljának megvalósítását: a győzelmet, vagy a győzelemhez való közelebb kerülést. Nem feltétlenül az ellenféllel szemben, hanem akár a
saját korlátokkal szemben. A sport kiváló partner ilyen értelemben például az egészség, az akaraterő, az önfegyelem, a testi-lelki tűrőképesség, a becsületesség, az
egymásra való odafi gyelés, az ellenfél iránti tisztelet, a kudarcok elviselése vagy a kellő önmérséklet fejlesztésében, erősítésében. 

Mennyire fér össze egymással a versengés és az együttműködés a sportban? A keresztény vallás sporttal kapcsolatos értékei hogyan jelennek meg az egyéni sportágakban és a csapat játékokban?

A sport az egyik legkiválóbb példa arra, hogy a versengés és az együttműködés nem ellentétes, nem egymást kizáró fogalmak. Jelentős eredmény eléréséhez kifejezetten szükséges a kettő együttes jelenléte. Való igaz ugyanakkor, hogy kell hozzá intelligencia, józan ész és egy bizonyos szintű kultúra. Ezek viszont gyakran hiányoznak nemcsak a sportban, hanem az élet más területein is.
Az egyéni sportágakban nyilván az akaraterő, a kitartás, az egészséges, megalapozott önbizalom, míg a csapatjátékokban az egymásra fi gyelés, a szolidaritás, az összefogás, a másik kisegítése, kiszolgálása vagy pótlása kap nagyobb hangsúlyt. Aki pedig a sport által képviselt, vagy abban nélkülözhetetlen értékeket megismeri, az akaratlanul is transzcendens élményben részesül, ezáltal – ha nem is tudatosul benne, de – közelebb kerül a Legfőbb Értékhez, Istenhez, akivel a kapcsolat előmozdítása a vallás legfőbb feladata, célja.

Egy levélíró a magyar sportban jellemző élsport- és eredmény-centrikusság okairól kérdezett. Egy másik pedig azt tudakolta, hogy az egyháznak megvan-e az eszköze ahhoz, hogy a sporton keresztül jelentősebb szerepet vállaljon a közösség formálásban?

Amint már utaltam rá, az élsport és annak sikerei nélkülözhetetlen húzóerő a sport minden más megnyilvánulása számára. Ugyanakkor – ahogy mondani szokták – „csak” a piramis csúcsa. Az alapoknál ott van az, amit régebben tömegsportnak neveztek, így az egyes személyek, és a kisebb, szinte önerőből létező öntevékeny közösségek. Az egyházakon belül is léteznek ilyenek, sőt ilyen intézmények is. Nálunk talán még szokatlan, de például Olaszországban szinte minden plébániának szerves és nélkülözhetetlen része a saját sportpálya és egyesület, ahol a plébánia szervezésében folyamatosan családi, rekreációs és sportesemények zajlanak, mint a közösségépítés alapvető megnyilvánulásai. A sport erről az oldalról nézve is hatékony és kiváló eszköz lehet nemes társadalmi célok eléréséhez. Számos hatékony és példaértékű kezdeményezést láthatunk Magyarországon is az egyházak szociális, karitatív és köznevelési intézményeiben.



Toronyirány magazin VIII. évfolyam, 1. szám (2016.03.31.)

Az egyházban a kezdetek óta élő ősi hagyomány a vasárnapi szentmiséken történő gyűjtés, ma már főleg pénzben a saját vagy a szélesebb közösség szükségleteire, vagy a szolidaritás kifejezéseképpen a bajban lévők, rászorulók javára. A magyarországi katolikus egyházban a szokásos vasárnapi perselyen kívül – mely a helyi közösség javát szolgálja – évente négy-öt alkalommal tartunk közös országos gyűjtést. Többen kíváncsiak arra, hogy az egyház megye plébániái hogyan veszik ki ebből a részüket, és az össze gyűlt összegnek mi lesz a sorsa. A Toronyirány mostani számában az eddigi három idei országos, illetve egyházmegyei gyűjtés eredményét közlöm plébániánként: a vízkereszti egyházmegyei szolidaritási gyűjtés (január 10.), a szíriai keresztények megsegítésére szervezett országos gyűjtés (január 24.) és a katolikus iskolák javára tartott gyűjtés (február 28.) eredményét, az összeg sorsáról pedig a következő számunkban fogok beszámolni. Idén először szerveztünk egyház megyei gyűj- tést borítékok összegyűjtésével, illetve bankszámlára történő befi zetés lehetőségével. Ily módon 10 542 500 forint gyűlt össze, amiért ezúton is köszönetet mondok minden adakozónak.



Toronyirány magazin VII. évfolyam, 4. szám (2015.11.02.)

Az elmúlt hetekben szinte minden hozzám, vagy az Egyházmegyei Hivatalhoz eljuttatott kérdés a migrációval, az egyháznak az ezzel kapcsolatos tevékenységével, illetve véleményével kapcsolatos. A következőkben néhány ilyen típuskérdésre válaszolok.  Hogyan vetemedhet egy magyar püspök arra, hogy a pápával és az evangéliummal ellentétes véleményt fogalmazzon meg és képviseljen?

A The Washington Post című amerikai napilap újságírója szeptember elején rövid, velem történt telefonbeszélgetést követően legfontosabb állításaimat kihagyva, másokat eltorzítva olyan cikket közölt, mely azt sugallta, hogy komoly nézeteltérés van Ferenc pápa és egy magyar püspök között. Nyilván ez lett volna az érdekes hír. Ezt az állítást számos nemzetközi sajtóorgánum is megismételte a cikkre hivatkozva. Valójában azonban akkor is és az azóta is a migránskérdésben engem megkereső valamennyi sajtóorgánumnak azt hangsúlyozom, hogy Ferenc pápa minden jószándékú ember, elsősorban minden katolikus hívő élő lelkiismereteként a keresztény tevékeny szeretet evangéliumi tanításának megfelelő gyakorlására biztat mindannyiunkat. Bárcsak minél többen hallgatnának rá. Ténylegesen azonban éppen azok tesznek legkevesebbet a migránsválság megoldása érdekében, akik a legjobban, leghangosabban hivatkoznak a pápára, illetve az emberi szolidaritás alapelvére. Ugyanakkor Ferenc pápát akkor még nem tájékoztatták arról, hogy mi a valós helyzet Magyarország déli határain. Ezt a nuncia túra kérésére megtettem, levélben ismertetve a helyzet részleteit Ferenc pápával. 

Számos sajtóorgánum azzal vádolja a Szeged-Csanádi Egyházmegyét, főleg püspöke miatt, hogy klausztrofób, idegengyűlölő, sőt rasszista. Mások őszinte érdeklődésből kérdezik, mit tesz az egyházmegye közössége migráns ügyben?

A Szeged-Csanádi Egyházmegye a migráns kérdés tágabb kereteiben számos szolidaritásból fakadó tevékenységet végez évek óta. A püspökség már hosszú ideje – évente több mint 15 millió forinttal – támogat teljeskörű ösztöndíjjal Indiából és Afrikából érkező szegény sorsú diákokat (köztük egy muzlim diákot is) a Szegedi Tudományegyetemen és a Gál Ferenc Főiskolán, akik orvosi diplomát szerezve térnek vissza hazájukba. Az elmúlt három évben az egyházmegye több mint 30 millió forinttal járult hozzá Indiában, a rászoruló közösségek részére templom és iskola építéséhez. A Szeged-Csanádi Egyházmegye egy évvel ezelőtt informális csatornákon keresztül felajánlotta ezer szíriai menekült keresztény számára az elhelyezést. Nekik a mai napig nem sikerült közel sem kerülni a schengeni határhoz. A felajánlás továbbra is él azok számára, aki k jogszerűen érkeznek, regisztrálnak, kérelmezik és megkapják a menekült státuszt, és Magyarországon kívánnak letelepedni. Immár három éve működteti saját fenntartásában az egyházmegye azt a befogadó otthont, mely évi átlagban négyszáz, kísérő nélkül érkező kiskorú migránsról gondoskodik – pedagógust, tolmácsot, orvost, mentálhigiéniás szakembert is biztosítva számukra. Az Egyházmegyei Karitász önkéntesei az országos szervezettel és a hatóságokkal együttműködve jelen voltak sátraikkal a röszkei határnál. Itt egészségügyi ellátást biztosítottak önkéntes orvosokkal, adományokat gyűjtöttek és osztottak, valamint a migránsok melegedését, megpihenését biztosították. Az egyházmegye egy alkalmas épületet ajánlott fel továbbá a szükségszerűen nagyobb létszámban jelenlévő rendőrök elszállásolására, akik óriási pszichikai nyomás alatt, sokszor hatalmas önuralmat tanúsítva végezték (és végzik ma is) jogszerűen és emberségesen munkájukat. Azt az egyházi közösséget, mely hosszú ideje a fenti tevékenységet végzi, és már évek óta Keresztény Roma Szakkollégiumot működtet, főleg magukat cigánynak valló egyetemisták részére, s melyet alig egy éve a Jobbik szimpatizánsai hevesen támadtak, amiért kinyilvánította, hogy rászorulók részére lakóparkot építtet, nehéz lenne rasszistának, idegengyűlölőnek bélyegezni, legfeljebb csak előre megfontolt, aljas szándékkal, ahogy tette a DK szegedi szervezete néhány héttel ezelőtt, saját magát lejáratva és képmutatását nyilvánvalóvá téve a szegedi Püspöki Székház előtti látványrendezvényével. 

Lát-e az egyház valamilyen veszélyt a migránsáradat szinte feltétel nélküli befogadásában?

A humanitárius és karitatív szempontok mellett fi gyelembe kell venni a jelenlegi népvándorlás másik veszélyét is: a felgyorsuló, erőszakos kulturális invázió következtében egyes európai országokban a társadalom identitásának elvesztését vagy megváltozását. Európában azok az ideológusok és politikusok, akik eddig is fi gyelmen kívül hagyták, tagadták vagy támadták a keresztény gyökereket, az egyetemes értékektől való egyenlő távolságtartásra hivatkozva, valójában az értékmentesség diktatúrájának kiépítésére törekednek. Ők most képmutató módon, tehetetlenül szemlélik az eseményeket. Mások, egyre többen Európa szerte, például Magyarországon, minden elvakult ideológiától és pártpolitikai szemponttól függetlenül azt az egyenes, szolidáris, keresztény, ésszerű, áldozatoktól sem mentes önvédelmi stratégiát támogatják, melyet leginkább a magyar miniszterelnök képvisel és valósít meg.



Toronyirány magazin VII. évfolyam, 3. szám (2015.08.20.)

Az egyházmegyékben általában július-augusztus a lelkipásztori kinevezések, áthelyezések, megbízások időszaka. Ilyenkor az egyházmegye főpásztora számos levelet kap – nemcsak névtelent – a plébániai közösségek tagjaitól e témában. Ezekben többnyire olyan vágyak, igények fogalmazódnak meg, melyek nem vehetők figyelembe, hisz minden áthelyezés vagy új kinevezés az egész egyházmegye lelkipásztori ellátásának szempontjai szerint szükségszerűen történik, és nem egyszerűen a püspök saját véletlenszerű döntése alapján. Jó érzés viszont olyan levelet olvasni, amikor a plébánia tagja vagy tagjai dicsérik azt a lelkipásztort, akit nagyon megszoktak és megszerettek, s kérik, ha lehet, maradjon még aktuális szolgálati helyén. A Szeged-Csanádi Egyházmegyében a személyi változások idén is elsősorban nyugdíjazás, betegség, egészségügyi okok vagy az egyházjog előírásai miatt történtek.

Az elmúlt hónapokban ugrásszerűen megnőtt az ország határait illegálisan átlépő migránsok száma. Az ügy kezelése nem kis feladat elé állítja a kormányt, a hatóságokat, a különböző szervezeteket, az egyházat, gyakorlatilag az egész országot. Nagyon sokan úgy mondanak véleményt és „osztanak észt”, hogy fogalmuk sincs a valós helyzetről. Mások – nem törődve az ország igazi érdekeivel – politikai kérdésként kezelik az ügyet, és értelmetlen, buta, álságos, provokatív vagy álszent megoldásokat kínálnak. Megint mások, főleg olyanok, akik azt sem tudják, hogy az evangéliumot „eszik vagy isszák”, evangéliumi idézetekkel állnak elő. A hazai írott sajtó részéről több kérdést kaptunk az újkori népvándorlással kapcsolatban, de az ügyben még a Vatikáni Rádió olasz szekciója is kért interjút tőlem.

A valós helyzet az, hogy a legérintettebb határszakasz éppen a Csongrád megyei, mely egybeesik az egyházmegyei határral is. Itt mostanában naponta 1000-1500 migráns jön be az országba az úgynevezett zöldhatáron. Ezek túlnyomó többségét rövid időn belül feltartóztatják, és egy befogadóponthoz szállítják, ahol regisztrálják őket, azaz felveszik adataikat és ujjlenyomatot vesznek tőlük. Aki erre nem hajlandó, azt azonnal kiutasítják az országból. A regisztráció után, mely folyamán menekült státust kérhetnek a bevándorlók, az ország területén lévő több befogadótábor valamelyikébe irányítják őket vasúti menetjegyet biztosítva számukra, de a jogszabályok alapján szabadon mozoghatnak az országon belül. Kérelmük elbírálása többnyire legalább egy hónapot vesz igénybe. Addig teljes ellátásukat (egészségügyi ellátás, naponta többszöri étkezés, szállás – bár tábori körülmények között) a magyar állam biztosítja számukra különböző egyházi karitatív szervezetek szükség szerinti együttműködésével. Többségük azonban nem várja ki ügyének lezárását, hanem azonnal indul tovább (illegálisan) nyugat felé, elsősorban Németországot, Nagy-Britanniát vagy a skandináv országokat célba véve. Tudni kell, hogy a migránsok egy része valóban rászoruló, üldözött vagy életveszélyből menekülő, de legalább a felük GPS-el, mobiltelefonnal van felszerelve, és öt vagy jóval több ezer euró birtokában van. Egyházmegyénk sajátossága, hogy a családi kíséret nélkül érkező kiskorúak az egyházmegye által fenntartott hódmezővásárhelyi otthonba kerülnek, míg ügyük le nem zárul, vagy nagykorúvá nem válnak.

Látni kell tehát, hogy nem egyszerűen szószerinti menekültek befogadásáról van szó, hanem egy újkori, valóságos népvándorlásról, mely ráadásul szervezettnek és irányítottnak tűnik, az embercsempészet „iparágáról” nem is beszélve. Nyilvánvaló, hogy mindenféle humanitárius segítséget kötelességünk megadni minden rászorulónak, és ezt elég nagy á ldozatok á rán meg i s tesszük. Az i rányítot t és s zer vezett népvándorlást azonban már csak önvédelemből is meg kell állítanunk. Ennek egyik – remélhetőleg hatékony – eszköze az érintett határszakaszon épülő drótkerítés, mely véletlenül sem hasonlítható a berlini falhoz vagy a vasfüggönyhöz, mellyel kapcsolatban nekünk magyaroknak bőven van történelmi tapasztalatunk. Az mindenképpen elgondolkodtató, hogy azok az európai politikai és ideológiai csoportok, melyek az utóbbi évtizedekben az euró pai identitást, a keresztény értékeket tudatosan lejáratva és feladva bomlasztották Európát, most a leghangosabban képviselik álszent és demagóg módon a migránsok minden feltétel nélküli befogadását. Ez önpusztítás, és a keresztény értékek, hagyományok támadásának oly módja, mely már-már árulással ér fel. Nekünk keresztényeknek tehát a valódi rászorulóknak minden segítséget meg kell adnunk (és főleg ott, ahonnan menekülniük vagy távozniuk kell), és ebben a Szeged-Csanádi Egyházmegye igencsak élen jár, másrészt azonban elsősorban saját közösségeinkért vagyunk felelősek (ahogy Teréz anya mondta: „A szeretet otthon kezdődik”), illetve Jézus felszólítására hallgatva legyünk szelídek, mint a galambok, de okosak is, mint a kígyók, azaz erősítsük és védjük meg keresztény gyökereinket, hagyományainkat, értékeinket, azaz a keresztény Európát. Ezt mi magyarok egyszer már más körülmények között megtettük, úgy tűnik, most ismét rajtunk a sor.



Toronyirány magazin VII. évfolyam, 2. szám (2015.05.22.)

Mit kell tennie, hol és milyen formában kell jelentkeznie annak, aki papként szeretne dolgozni az egyházban? Milyen feltételeknek kell megfelelnie?

A katolikus egyházban papi szolgálatra az a férfi jelentkezhet, aki erre elhivatottságot érez, meg van keresztelve, volt elsőáldozó és már megbérmálkozott, továbbá sikeres érettségi vizsgát tett és megfelelő egészségi állapottal rendelkezik. A mindezt bizonyító okmányok mellett szükséges még egy saját kézzel írt, részletes önéletrajz és egy plébánosi vagy felelős lelkipásztor által írt ajánlás.

Papi szolgálatot a katolikus egyházban vagy egy egyházmegye, vagy egy szerzetesi rendtartomány kötelékében lehet végezni. Így a kérelmet vagy egy egyházmegye püspökéhez, vagy egy szerzetesrend tartományfőnökéhez kell eljuttatni a jelentkező szándékától függően. A jelöltek közé elnyert felvétel, majd a szükséges tanulmányok sikeres elvégzése nem jelent jogot a diakónussá vagy pappá szentelésre; annak eldöntése, hogy a jelölt alkalmas-e a papi szolgálatra, és hogy az adott egyházmegyében szükség van-e rá, a megyéspüspök joga, feladata. Ugyanakkor a tanulmányok végzése és a szeminárium ban, papnevelő intézetben való tartózkodás anyagi vagy jogi kötelezettséget nem jelent a jelöltnek, aki csak a diakónussá szenteléssel (melyre többnyire 5-6 éves tanulmányok után kerül sor) köteleződik el és kerül jogviszonyba egy egyházmegyével. Akik az idén kívánnak jelentkezni a Szeged-Csanádi Egyházmegyében papi szolgálatra, kérelmüket június 1-jéig juttathatják el postai úton a püspökhöz az Egyházmegyei Hivatal címére (6720 Szeged, Aradi vértanúk tere 2.). A felvételi vizsgára (hagyományos nevén konkurzus) június 8-án 10 órakor kerül sor a Püspöki Székházban. 

Mit ünnepelünk áldozócsütörtökön, és miért van az, hogy egyes helyeken csütörtökön, máshol vasárnap tartják az ünnepet?

Az ünnep hagyományos magyar elnevezéséből valóban nem derül ki annak tartalma. Ezen a napon Jézus T 15 mennybemenetelét ünnepeljük, ami azt jelenti, hogy miután feltámadását követően mintegy negyven napon át ismételten bizonyította apostolainak hogy él, megjelent nekik, találkozott velük, elindította közösségét, egyházát a történelem útján, jelezve, hogy ő már egész emberségével, emberi természetével is abban a végső megdicsőült állapotban van, ahová mindannyiunkat vár, amely minden ember végső és valódi célja. A feltámadt Krisztus apostolaival történő utolsó találkozására az első századokban pünkösdkor, a húsvét utáni 50. napon emlékeztek a keresztények. Később az evangéliumok leírásához igazodva a Jézus föltámadásának ünnepét követő negyvenedik napra tetté  az ünnepet, mely minden évben csütörtökre esik. Ez magyarázza az „áldozócsütörtök” elnevezést. Néhány országban ebből állami munkaszüneti ünnep is lett. Az egyes országok püspöki kara praktikus okok alapján dönthet arról, hogy az adott helyen mikor ünnepeljék: csütörtökön vagy a következő vasárnapon. Magyarországon az utóbbi a helyzet, de például Kárpátalján – Ukrajnában – és Olaszországban csütörtökön emlékeznek az ünnepre.

Több ünnep van ezen kívül is a liturgikus naptárban, melyet az egyes országokban nem ugyanazon a napon ünnepelnek. Ilyen például Vízkereszt, mely eredetileg minden esztendőben január 6-ára esik, de jónéhány országban a püspöki kar döntése alapján a következő vasárnapon tartják. Korábban Magyarországon is ez volt a helyzet, de éppen az elmúlt esztendőben döntött a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia arról, hogy ezentúl mi is ismét január 6-án ünnepeljük Vízkeresztet, másik nevén Urunk megjelenésének ünnepét.

Hasonló a helyzet Úrnapjával is, mely az Oltáriszentség kiemelt ünnepe, melyet a középkortól mindenhol a pünkösdöt követő 11. napon ünnepeltek, mely mindig csütörtökre esik. Ez ma is így van számos keresztény hagyományú országban, de például Magyarországon ezt az ünnepet is a következő vasárnapon ünnepeljük, a legtöbb helyen hagyományos ünnepi körmenettel.



Toronyirány magazin VII. évfolyam, 1. szám (2015.02.13.)

A Szeged-Csanádi Egyházmegyében a jelenleg folyó beruházás az 1920-as évek óta a legnagyobb. Ennek eredményeként megújul a 85 éves szegedi Dóm és környezete. Sokan kérdezik, hogy mi is történik a Dómban?

Egyházmegyénk turisztikai program megvalósítására nyert uniós támogatást a Délalföldi Regionális Operatív Program keretében. Összességében 2,1 milliárd forintot használhatunk fel, amelyből 1,67 milliárd forint fordítható a  Székesegyház, a Dömötör-torony, a Nemzeti Pantheon egy része, valamint a vendégfogadás céljait szolgáló udvar felújítására. A  támogatás többi része lehetővé teszi, hogy az Egyházmegye szegedi központjába érkező látogatók, turisták számára rendezvénytereket és kiállításokat hozzunk létre. A Dóm és a környező épületek 1930-ban történt átadása óta nem volt jelentősebb felújítás. Az idő múlása látható nyomot hagyott az épületeken, és közben az üzemeltetéssel, a látogatók fogadásával kapcsolatos igények is átalakultak. A változások kötelezővé teszik számunkra a jó gazda módjára történő gondoskodást.A most folyó beruházási programnak ugyan jelentős a pénzügyi kerete, de gyakori kérdés, hogy mi valósítható meg ebből.

A most felhasználásra kerülő forrás kizárólag turisztikai projektre költhető. Számos munkatársunk több éves tervező, fejlesztő munkája tette lehetővé, hogy elnyerhessük a pályázatot. A tervezéskor elvégezett  állapotfelmérés eredménye szerint egy mindenre kiterjedő felújítás 5-6 milliárd forint ráfordítást igényelne. A teljes állapotfeltárás alapján pontosan tudjuk, hogy mely épületrészek, homlokzati elemek a legsérültebbek, a mostani programba ezeket az épületrészeket soroltuk be. Így megújul a két torony felső része, egészen az órák szintjéig, valamint az épület alsóbb felületein a felfagyások miatt sérült tégla- és kőfelületek, a kis tornyok sisakjai, a rosszabb állapotú ólomüveg díszablakok, a vakolt felületek és az oldalsó bejáratok. Az egész épületet körbeszigeteljük, az altemplom teljesen megújul, a templomtérben és a kápolnákban is megszűnnek a beázások nyomai, a falfestmények és a mozaikok sérülései,  és belső felújítást kap a város felőli torony. Megújulnak a közművek, a turistákat kiszolgáló korszerű technológia kerül az épületbe, beleértve az előlépcső alatt kialakításra kerülő látogató központot és a Dömötörtornyot.

Az épületen belül télen is folynak a munkák, dolgoznak a restaurátorok a kereszthajóban lévő állványzaton, és kialakult az altemplom egybenyitott
oszlopcsarnoka is.

A felújítások több változást eredményeznek. Az új püspöki sekrestye a kegytárgybolt helyére  kerül. A baldachin ismét a működő oltár fölötti részen, a kupola alatt nyer elhelyezést. Az urnatemető csöndesebb, meghittebb helyre kerül, a díszsírhelyeket külön kriptákban különítjük el. A lift kialakítása, az egyik toronyban kiállító terek létrehozása, az egyházmegyei gyűjtemény és más kiállítások elhelyezése az altemplomban, a Dömötör-torony megnyitása a látogatók előtt, valamint a Dóm téri egyházi épületszárny árkádos sétáló folyosójának megújulása is megtörténik. Minderről a lakosságot a különböző fórumokon és a médiában folyamatosan tájékoztatjuk.

A történelmi belvárosban folyó beruházások gyakran hoznak a felszínre értékes leleteket. Így történt ez a Dömötör-torony melletti alapozási munkáknál is, amikor 6 méter mélységből került napvilágra a Szent Demeter templom középkori és barokk falának néhány maradványa. Ezek olyan szellemi kincsek, amelyek megőrzése érdekében átterveztük az érintett épületszakaszt, így a látogatóknak bemutathatjuk a falmaradványok egy részét.

A Dóm tér létrejötte óta az egyházi események mellett kezdetektől helyszíne a Szabadtéri Játékoknak is. A Székesegyház főbejárata előtti színpadterület alatt, az egykori raktárak és öltözők helyére látogatóközpont kerül, amely a tér kulturális igényeit a továbbiakban magas színvonalon képes kiszolgálni. 2014 nyarán már láthatta a közönség azt a mobil színpadot, amelyet az Egyházmegye kormányzati támogatásból hozott létre a legkorszerűbb szabadtéri színháztechnikával. Ezen kívül mobil öltözőrendszerrel is támogatta az egyre sikeresebb szegedi szabadtéri színház működését. 2015 nyarán pedig megnyitjuk a Dóm felújított épületrészeit, várva minden jó szándékú, a szellemi és kulturális értékekre fogékony látogatót. Így válik közös örömünkké a Székesegyház és környékének megújulása.